It's so hard, so far...

Ha most azt kérdeznétek, hogy mit érzek... Nem tudnék értelmes választ adni. Igen, részben amiatt, részben pedig... Nem hiszem el, hogy még ilyenkor is nekem legyen bűntudatom! Komolyan mondom... Tudom, tisztában vagyok vele, hogy egy nagy rakás szerencsétlenség és szar vagyok, de könyörgöm... Azért ha már így alakult...
Mindegy, ezt inkább nem feszegetem tovább, csak felhúzom magam rajta. Komolyan, nem fogok gép elé ülni, ha ez lesz: csak felbaszni, felbaszni az ember agyát... (-.-"
Igazából... Nem tudom, hogy mi van. Ma nem volt iskolában, amit én (aggodalmaskodó természetemnek hála) a rögtön magam hibájának tudtam be. Ez is miattam történt, biztosan azt gondolja, hogy már mindenki tud róla, és egyszerűen nem akar velem egy levegt szívni. Nem tudom.
Ma megírtuk a kémia témazárót, annyira nem volt vészes; rengeteg energia diagramm, 4 hosszú számítás, egy kísérlet, és 2 plusz emeltes szorgalmi. Nem voltam annyira izgatott, nem is készültem rá túl sokat. Nulladik előtt jött Klau, mondani akar valamit. Fogtam a fejem: na ne, még egy észveszejtő hír, és kiugrom a másodikról...!
Ő még nem tudott a dologról, nem is akartam neki egy árva szót sem szólni. De már megint üldözési mániája volt... Amikor a folyosón jött, kinnt voltak Attiláék, állítólag Viki súgott neki valamit, és megkérdezte tőle, hogy a Klaus dolgot akarod megbeszélni vele? Atis meg mondta, hogy nem, azóta van más, fontosabb dolgom is...
Ezen drága barátnőm úgy beparázott, hogy megint attól félt, hogy közutálat tárgya lett, és ég, mint a rongy, csak nem tud róla. Tényleg nem akartam, a legnagyobb titokban szerettem volna tartani... De az ő megnyugtatása végett el kellett mondanom. Megöleltem, és először ő is csodálkozott, majd méregetni kezdett: neki si furcsa volt. Hát még nekem, milyen kellemetlen! Egy csajjal, akit pár napja olyan jelzővel illetett nekem Attila, amit nem rakna ki az ablakba - én közlöm, hogy belém zúgott...
Szar ügy. De reméljük, mint minden máson - ezen s túllépünk majd. Kicsit hiányérzetem volt azért, de nem tudom, miért. Sohasem zavart eddig különösebben, hogy hol jár, mit csinál. Most viszont... Huh, te jó ég...
Hagyom is a francba, majd odafönn elintézik. :) Nem kiabálok el semmit és nem is verem a nyálam túlzottan... Általában akkor szoktak szarul elsülni a dolgok. :)

A szó szoros értelmében. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen szituációba keveredek, komolyan... Egyrészt nagyon megijedtem (ugye jó szokásomhoz híven :)), másrészt viszont legbelül kis büszkeséget éreztem, és határtalan boldogságot. Főhősünkre előző bejegyzéseimben már utaltam, azt hiszem... Igen. Attiláról van szó.
Arról a kritikus, szőke, zavarba ejtően szellemes srácról, akivel mostanában igen sokat kommunikáltam, hol ilyen - hol olyan formában.
A helyzet a következő. Ugye volt az a kis osztályon belüli csörte, amiben én is, ő is és az egyik legjobb barátnőm, Klau is érintett volt. Azóta egész bizalmas viszonyban vagyunk, sokmindent elmondott nekem. Arról is szót ejtettem a korábbiakban, hogy volt egy bizonyos nap, amin Ati elég savanyú volt; megijedtem, hogy mi baja lehet...
Akkor ugye megbeszéltük a dolgokat, ráírtam, mert idegesített. Bűntudatom volt, és úgy éreztem, nekem kell helyrehoznom, amit elrontottam. Csakhogy a problémájának nem én voltam az oka! Egész pontosan...
Én voltam, csak nem a botrányosabbik vonatkozásban...
Levelezésünk témáját szintén posztoltam már, melyben említett egy NŐT. Akivel mindig csak a baj van, és aki megkeseríti ezt az egész, úgy ahogy van ratyi - életet.
Szerintem nagyjából kapisgáljátok, mi lehet a szitu - mivel Regi (legjobb barátnő) is részese volt mindezen hajcihőnek, őt is nyomasztani kezdte Atis rosszkedve. Ő is beszélt vele, és neki is csak annyit mondott, mint nekem: az a bizonyos NŐ....
Ma eléggé megriadtam, amikor Regi négyszem közt akart beszélni velem. Nem sejtettem, ugyan miért is sejthettem volna? Nagyon váratlanul ért.
Regina szépen felvezette a dolgokat, és így visszagondolva, régebben már célozgatott is arra, hogy nem jön-e be nekem Ati...?
Hát most kőkeményen a lényegre tért: közölte, hogy rákérdezett, drága Attila pedig engedett a női kíváncsiságnak, elárulta a titkát.
Ő azt hitte, én már tudok róla, holott nagyon nem... Mindegy is, lényeg, hogy földrajzon megkérte Regit, hogy üljön mellé. Ami nem is lett volna probléma, mert oké - de ő az én padtársam, és... Csúsztatottban kimentünk dumálni, hogy kiszedjen belőlem néhány továbbadható, hasznavehető információt. Nem tudtam többet mondani annál, hogy nagyon szeretem Atit, de osztálytársak vagyunk... És ez így egyébként sem olyan egyszerű...
Istenem, olyan kellemetlen volt! Hirtelen minden talaj kicsúszott a lábam alól, haza akartam jönni. Nem akartam, hogy becsöngessenek, és bemenjünk a terembe. Nem szerettem volna szemben találni magam Ati "Na, miről beszéltetek?" tekintetével magam, csak bújkálni, elbújni...
Föci után biosz volt; Regi pontosan tájékoztatott a részletekről. Elmesélte, hogy egész órán leveleztek, és beszélgettek.
Tudatta Atival, hogy egyrészt az osztálytárs-téma miatt bajos az ügy, másrészt pedig... Nem nagyon ismerjük még egymást annyira, hogy hű, akkor most gyorsan egy kapcsolat...
Attila is ugyanezen a véleményen volt, de saját bevallása szerint ő is ugyanolyan félénk, mint amilyennek engem lát, és hogy ezen segítsünk, el kellene mennünk valahová... Sétálni. Akkorát dbbant a szívem, Istenkém... Mi...? Hogy én... Egyedül, Attilával...?! Pánikba estem, de Regi megnyugtatott, hogy nem fog tapintatlankodni. Amíg ilyen kedves és udvaris, hagy időt a kétszer-átgondolásra, nem lesz baj. De mi lesz utána...? :\
Nem tudom. Nem tudok én semmit...

Mint minden iskolában, ilyenkor vannak a nagy hajrák, az utolsó szempillarebesgetések a tanároknak, hogy hátha... Hátha ott van még a remény a jobb jegyre! Ugye, nem Szent Imre lenne a Szent Imre, ha minden zökkenőmentesen és könnyen menne...
Nyakunkon a vizsgaidőszak (igen!); kisérettségik tömkelege. Alapjában véve jó suli, de már... Na mindegy, ne feszegessük. Kevés jó tulajdonságai közé tartozik a szigorúsága, és az, hogy felkészít az érettségire, ebből a szempontból. 
Szóval minden érettségi tantárgyból vizsgáznunk kell kőkeményen, írásbeli-szóbeli részről. Ami azt jelenti, hogy matek, töri, magyar, angol, plusz egy választott tárgy (ami nekem ugye opcionális volt a tagozat miatt; én marha a kémiát választottam D'oh!) és még a hittan, ugyebár mert szent suli...
Elviekben májusig tanulgatunk nagyjából, a június már csak vizsga, vizsga. Huh, már előre félek, nagyon...
Különösebb dolog nem nagyon történt velem a napokban, talán az, hogy pénteken ismét félve mentem nulladikra, mert úgy volt, hogy írunk kémiából... Aztán végül, valami hatalmas csoda folytán mégsem. Létezik ennél nagyobb dolog a világon? :DD
A para miatt a csütörtök délutánom úgy nézett ki, hogy miután Anyát megbíztam, hogy hívja fel keresztanyut, elmehetnék-e korrepre - challenge accepted után 3/4 4-kor hazaestem, négyre mehettem kenyuhoz... :)
Ott ültem háromnegyed nyolcig, minden feladaton alaposan átrágtuk magunkat. És mondott egy-két dolgot arról a szánalmas kis szemétládáról, igen... Adélról. Ő még úgy el is colt vele, elvégre "fizetős vendég", satöbbi... De most nála is kiborult a bili. És nálam is. Olyan ideges voltam, hogy abban a szent pillanatban esküszöm szájba térdeltem volna, vagy a kislábujjánál fogva lógattam volna le a suli tetejéről, etc. Mégis mit képzel magáról?! Ő csak egy nyomorék kis csicska kenyuhoz képest, és még ő meg a kurva anyja pattog! Elnézést, de abban bízva, hogy ezt soha a büdös életben nem látja vissza, nagyon ól esik kiírni. Roggyon rá a budi!!! :@@@ (De rég írtam már ilyen jelet... :DD)
Egyébként a személyes problémaköröm még mindig ugyanaz, utálom, hogy minden buszmegállóban egymás nyakán csüngő szerelmes párokat látok. :(( Mindegy, oké befogtam - beletörődtem! :)
A hét méltó lezárásaként májusi hanversenyre mentünk a családdal (Anyával és Apával, Krisz itthon maradt :)) az ex-ex általános iskolámba; Kata most oda jár és ahww... Annyira büszke vagyok Rá! Énekkarral is fellépett, és azt a darabot is elzongorázta a nagyérdeműnek (egyedüli alsósként!), amivel a kisvárdai zenei gálán képviselte a várost és az iskolát. :333 Olyan ügyes volt, csak úgy zsebeltük befelé a gratulációkat... ♥
Mindenesetre jól esett ez a kis lazítás, hétfőtől pedig újra mókuskerék 2.0...
Nagyon szurkoljatok, remélem, nem bukok meg a számokéréseken... xx
További szép hétvégét, Boyah! :))

"...Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől."

Amikor érzed a helyzeten, hogy elsimult - megnyugszol, fellélegzel egy picikét - majd újra felmerül az a bizonyos kínos, ominózus téma... És minden ugyanolyan kellemetlen, hűvös. Amikor mindent tisztázol mindkét féllel, aztán újra jön a mosolyszünet...
Ezek az érzések tényleg nagyon nyomasztóak tudnak lenni. Amikor látod az egyik legjobb barátodat holtsápadtan, a padra hajtott fejjel, csukott szemmel zenét hallgatni szünetben - jogosan merült föl a kérdés, hogy: "Istenem, hogy lehetek ekkora f*szfej?!" :'\
Nagyon szeretem Attilát. Fantasztikus személyiség, igaz, kicsit furcsa, de áldott jó ember. Kritikus, de olyan igazán: mindenről és mindenkiről tud rosszat és khmm... Jót is mondani. :) Személy szerint... Amikor lelkigyakon a lapomra ráírta, hogy "természetesen szép -> nem műnő" és hogy "főleg a szeme", stb... Kicsit voltam csak elérzékenyült...
Mindegy. Szóval, iszonyatosan jól éreztem magam, hogy ez a kritikus, minden szempontból különc ember engem egyre jobban a barátjaként kezel, ha jó napom van és normálisan öltözöm fel (xD) megdícséri a ruhámat, a hajamat... Elmond igenis bizalmas dolgokat, rámír fészbúkon (ami valljuk be, ritka pillanatok egyike...). És jött ez az egész... Mindent említettem már az előzőekben. :\

A délután folyamán írtam neki fb-n, ez így nem mehetett tovább. Egyrészt nekem is lelkiismeretfurdalásom volt a semmi miatt, másrészt tényleg nagyon bizarr látványt nyújtott egész nap... Hmm... Hogy is mondjam: ő egy alapjában véve aranyos, kedves, jófej srác, kinézetileg pedig... A Twilight sorozat-beli Carlisle-hoz tudnám hasonlítani, mondjuk 16 évesen. :) Egyébként is sápadt, szőke helyes fiú, de most... Valami félelmetes volt. oO"
Ráadásul xy azt hitte, miatta depis - holott Ati pont leszarta már azt a dolgot... És végül egész mást válaszolt, én is meglepődtem...
Azt mondta, nem érti a női logikát. Hmmmm... És hogy van egy másik, nagyon személyes oldala is, de azt most nem mondja el... "Nagyon szeretlek és megbízom benned, de ezt majd talán valamikor később, valamikor máskor..." Komolyan mondom, nem vagyok kíváncsi típus, de ez bennem nagyon furcsa érzést keltett. Újra félek. De... Legalább bízik bennem.
Holnap viszi Annát a családi napra, amit én nagy hülye módjára ellógok: közös marhulás ofővel és az osztályom családtagjaival - megfűszerezve egy kis anyák napi köszöntéssel. :) Mondhatom, jó kis program ez így szombatra, ha nem kellene 2 óra hosszát utazni és este hatig ott ülni. :3
Ma is egész nap Nyíregyen voltunk, a suliból is Anyáék hoztak haza kocsival - elmentünk vásárolni, de... Valahogy most is az a preiódus volt, amikor mindent akartunk, de semmit nem sikerült beszerezni, mert nem volt egyetértés. :DD

Zárom is soraimat, későre jár már az idő... Csak gondoltam, megosztom ezt a pár gondolatot - még ha nektek kissé zavaros (és zavaró) is - de nekem később jó lesz visszaolvasni... ;)
Nagyon szép álmokat kívánok, jó éjt kis huligánok! ?B^) ♥

x Kinga

Amint az a poszt címéből is világosan látszik: az "érettségi szünet" utáni első napnak is borsó méretűre szűkült gyomorral vágtam neki. Most nem a nulladik kémia miatt, pedig... Most, hogy belegondolok, több okom lett volna rá... Nem, az merőben eltörpült az egyéb kategóriába tartozó félelmeim mellett. Tökéletes indításként ötkor keltem, elkészültem, kinéztem az ajtón: SZAKAD az eső! Nem, nem egy kis könnyű, tavaszi-koranyári csöndes zápor... Mintha dézsából öntötték volna odafentről! oO"
Apa mondta, hogy szó sem lehet arról, hogy gyalog menjek a buszhoz, kivitt egészen a vasútállomásig. Egész idő alatt, amikor nem beszéltem, az It will Rain ott zsongott a fejemben. A beszélgetésfoszlányaink közti rövidke szünetek alatt még erősebb lett a hang a fejemben, és ráébredtem, milyen is, amikor az ember szeme szinte teljesen ugyanolyan könnyekben törne ki, mint az ablaktörlő gyorsan szaladgáló lapátjai által lesodort hatalmas, kövér esőcseppek...
Bruno Mars ismét maradandót alkotott. Oké, mindig teljesen átélem, felboncolom, kipreparálom a dalszövegeket, millióször meghallgatom, de üres: nincs szerelmi bánat, beszélgetés a Holddal, amikor egyszer azon kapod magad, hogy tényleg... Beszélek a Holddal...! :'\ Néha kell egy kis idő, mire a számainak a mondanivalói valódi értelmet nyernek az életemben, és valamilyen módon mindig élő példa által döbbenek le a benne megbúvó igazságokon. És ez valami eszméletlenül felemelő élmény. Ma reggel ebben is részesülhettem. Köszönöm!
De kicsit eltértem a tárgytól, szóval egyre erősebben szorító mellkassal közeledtem a suli felé, történt ugyanis egy s más...

(Ugye dióhéjban a lényeg annyi, hogy Atis kérdezett tőlem egy dolgot bizalmasan xy-ról, (aminek örültem, mert Attila ilyen kis bizalmatlan természetű, és boldog voltam, hogy ennyire ad a szavamra, megbízik bennem...), és kérte, hogy ez szigorúan maradjon köztünk. Tartottam is a számat, ígéretemhez híven, ámde... A dolog valahonnan kipattant, és kurvanagy botrány lett belőle. A szombati tanítási napon történt mindez, pontosabban akkor csúcsosodott ki ez az egész probléma. Én nem mentem, mit sem sejtve... (A ballagás fáradalmait pihentem éppen kifelé...), aztán délelőtt is beszéltem Atival, akkor még semmi nem volt... Du. pedig ír egy üzenetet, hogy letámadták xy felháborodott barátnői, hogy ő miért ír ilyeneket rála a háta mögött... El sem tudjátok képzelni, mennyire a torkomban dobogott a szívem. Szédültem, émelygett a gyomrom, és iszonyatosan féltem. Csalódott voltam. Megbuktam a vizsgán. Elvesztettem újonna szerzett bizalmas barátom csöppnyi kis hitét bennem. Ennyi. Vége. Iszonyatos módon kiborultam, és ezt az írásaimból ő is kivette; végül már ő nyugtatott, hogy ne okoljam magam, kiderült, hogy nem tőlem származik az infó. Nem hittem el, hogy mindez velem történik. Lehet, hogy ez az infantilis viselkedés betegesen gyerekes elmére utal, de nagyon megviselt a dolog. Du. beszéltem még xy-nal is, aki - ugyan a dolog "sértettje" - ő vigasztalt, hogy ne aggódjak, nincs semmi baj... De akkor is. Ez nem így megy...)

Amikor az előadó elé értem, megláttam xy-t. Szorosan megöleltük egymást, azt hittem, elbőgöm magam: szegénykém szép rózsaszín ingjét teljesen eláztattam a vizes bőrdzsekimmel... Minden szünetben kézenfogva mászkáltunk, egyikőnk sem mert Attila szemébe nézni. Én... Tulajdonképpen felkészültem rá, hogy beszélek vele, de xy hozzáállása valahogy rám is rámragadt, így azon kaptam magam, hogyha a folyosóra megyünk, remegni kezdek és valaki háta mögé kell bújnom. oo"
Isteni szerencse volt, hogy nem volt egy közös óránk sem: pontosabban a tesi. De gondoltam, hogy azt valahogy túléljük, meg az amúgy sem olyan, hogy egymásba botlunk és számon kérjük a másikat. Egyébként sem lehet az örökkévalóságig bújkálni, de jól esett a gondolat, hogy az ominózus első napon nem igazán mozgunk azonos körökben...
A tesi. (-_-" A másik oka a gyomorgörcsömnek. Komolyan, kezdem egyre jobban megutálni azt a tanárt... -.-" Hogy lehet valaki ekkora faszfej, már bocsánat...?! :\\
Lényeg, a lényeg: hogy ugye most érettségiznek a drága végzőseink, és mivel a koliban írják (zavartalanná téve ezzel az iskolai tevékenykedéseinket... :F), le volt zárva egész délelőtt a tesifolyosó. OO
Nem is gondoltam rá, csak amikor valaki jött, hogy nem lesz megtartva az óra, mert más osztályok is csak beszélgetnek az aulában... Itt volt az a pont, amikor a napi nyűg és minden feszült gondolat elpattintotta azt a bizonyos húrt, és elkezdtem sírni. Annyira örültem! Meg aztán a könnyek is jólestek... *-*
Később pedig; a szokásos nem kellene előre innunk a medve bőrére-szindróma beállta után szomorúan állapítottuk meg, hogy az érettségit negyedik óráig írták, a mi KIBASZOTT tesink pedig ötödikben van... F*ck!
Végül átöltöztünk, a kis köcsög pedig felmérte a fekvőtámaszt. Mondanom sem kell, lányok körében a max. 4 volt... :3 Fiúk azért belehomorítottak, 30 körül volt a legmagasabb átlagban... :)
Most pedig lassan zárom soraimat, mert holnap 7-8. órában feltehetőleg biosztézét írunk, amire még egy árva kukkot nem tanultam... :\
Szóval; minden jót nektek!

Pacsi   xo

Hellow, újra itt. :) Szeretjük a vasárnapot, a szokásos finom ebéd után jelentkezem az aktualitásokkal... :)
Először is: boldog Anyák napját! Sokat gondolkodtam, hogy mivel lepjem meg Anyát, hiszen nincs számomra Hozzá fogható ember itt ezen a Földön, így kaptam ihletet Attistól, aki azt mondta, süt...
De ne szaladjunk ennyire előre, kezdeném is a péntekkel. :)
Ballagás, ugye; szokásos rohanás, mindenkinek ezer felé áll a feje... Nálunk sem volt ez másképpen: Drága Csenge végzős évének utolsó iskolai napját búcsúztatta ezen a napon. Ugye nekem volt meghívóm, szóval szerencsére nem kellett sorfalat állnom és virágot vinnem - ebből következően ott maradni a díszítésen. Elvileg az első három tanítási óra volt megtartva, de volt tagozatos nulladikunk, kémia. Kikaptuk a tézét...
Négyes lett! Először nagyon örültem, mert ez hatalmas dolog... De amint tanárnő megmutatta, mit hibáztam, azt hittem, a falnak megyek...
Az első feladatban a tizedes vesszőt toltam el eggyel, a másik szarvashibám pedig az volt, hogy a reakcióegyenletben a képződéshők értékét nem szoroztam be a mólokkal! D'oh!
Irtózatosan dühös voltam, hogy lehetett volna ötös is ez a dögnehéz témazáró... Mindegy, ez már így sikerült... Örüljek, hogy nem lett rosszabb. :)
Aztán az első óránk is kémia volt, majd második kisnyelv, francia. Szokásos módon semmit nem csináltunk... Vagy, várjunk csak... De! Csináltunk... :D Dolgozatot írtunk, tényleg! (Újra a homlokához kap...)
Beígért a drága egy dogát az időből, de hát mindenki csak ült fölötte, és vihorászott... Nem lesz valami fényes, tulajdonképpen szinte semmit nem írtunk rá. De úgyis újraírjuk, ugyanezt a lapot. :'D
Harmadik (vagyis nekem már negyedik) órám pedig infó lett volna. Ha! El nem megyek... Abból is be volt ígérve egy doga: Excel. Kérem szépen, abból pedig olyan segg vagyok, a szó legszorosabb értelmében... Nem mertem bevállalni, a ballagási készületekre hivatkozva lemasíroztam ofőhöz, kértem egy kilépőt, majd elbúcsúztam Esztertől, (aki épp a portás volt) és hazautaztam. :) Egy élmény volt, tényleg. A tudat, hogy itthon leszek már 11-dél körülre... :D
Hazaérve Anyának segítettem, éppen el volt havazva a sütéssel. Délután úgy volt, hogy tortát sütünk, csak ledőltem az ágyamra, aztán kettő után keltem fel... :'D
A ballagásra egészen jó kedvvel - mondhatni izgatottan készültem. :) Ugyanabban a fekete-fehér virágos ruhában voltam, mint húsvétkor... És Csenge hipermagas sarkú cipőjében. :)
Úgy terveztem, hogy felmegyek a terembe és az osztállyal a sulirádión keresztül hallgatom a misét, de nem jött össze: az öcsémnek stopnis(?) cipőt kellett venni és elidőztünk egy kicsit a sportboltban... :\
A suli aulája tele volt, és a füllesztően meleg levegő semmit nem mozdult. A tekintetem egyszer találkozott Grétiével (angol), annyira imádom azt a tanárt! ^^
Amikor az ünnepségnek vége lett, kivonultunk a salakpályára, ahol megláttam az osztálytársaimat, ahogy sorfalat álltak... :)) Kicsit éreztem csak magam mázlisnak. :) Többsör is elkezdett szemerkélni az eső, de végül sosem lett belőle igazi zuhé, mindig elállt. :P
Aztán vacsora Csenguéknál, ahonnan éjfél után keveredtünk haza. Nekem meg szombaton suli lett volna, diáknap. -.-"
Csupa unalmas koncert, diákelnök-választás, etc. Anya megengedte a szabadnapot, így itthon aludtam tízig. :))
Délelőtt rám írt Attila. :) Korábban említett nekem egy bizonyos dolgot, amit bizalmasan osztott meg velem, tehát tartottam a számat becsületesen. Ez a dolog valahogyan (khmmm...) kitudódott, de ha megtudom, ki terjesztette, verekedés lesz... :'D
Nem, dehogy... Csak kicsit felb*szta az agyam, hogy mekkora egy pletykás dögnek nézhetnek, holott nem is csináltam semmit... Végül tisztáztunk a dolgot Atissal is, meg Ágival; Regivel pedig még lesz egy kis megbeszélnivalóm...
Kicsirt nyugtalanul aludtam mindezen dolgok miatt, de korán keltem: a nyolcas misére mentem Katával, hogy tudjunk Anyának valami meglepivel készülni. (Úgy volt ugyanis, hogy a szombati iskola után szétnézek Regivel a városban, de ugye nem voltam...)
Így jött az ötlet, az Attilával való chatelés után (mivel ő is süt az Anyukájának :3), hogy megpróbálkozom egy lightos kis brownie-val. :) Nem sikerült olyan hiperszuperül, mint amilyenre terveztem, de... A családnak ízlett, az a lényeg. :D
Délután segítettem még Anyának megfőzni az ebédet, majd közösen is alkottunk egy sokkal gusztább és finomabb brownie-t, mint az enyém... Yummm!
A további program pedig valószínűleg az lesz, hogy elmegyünk a két Nagyihoz, köszönteni. ♥ Aztán újra pihi... :)
Holnap még érettségi szünet, az a drága 1 nap! :) Éljen a SZIKG... *hajlong*
De nem leszek elégedetlen, mert ugye aki a kicsit nem becsüli... Csak kedden az első óra r*hadt tesi lesz, kúperrel természetesen... -.-"
De valahogyan majd csak túléljük. :)

További szép délutánt, Anyák napját! Aztán... Bock w/ us! <3
xx

Figyelem, hosszasabb elmélkedés következik...

Sokat gondolkodom mostanában ki is vagyok, milyen vagyok, de nem tudom. Összesen egy olyan ember vagyok, aki mindig ott van, ha valakinek szüksége van támaszra, aki mindenkit meghallgat, segít, hogy a másiknak jobb legyen. Vannak olyan napok, mikor minden jó, fullon jókedv, felhõtlen kacagás, party barátokkal, éjszakai hosszú beszélgetések, mindenen mosolygás, semmi egyedüllét. Álmodozás egy szebb világról... De van, mikor mindennek az ellenkezõjét szeretném. Mikor rám tör a rosszkedv, szótlanság, és olyankor csak nézek ki a fejembõl... Olyankor szükségem van társakra és egyben mégsem. Beszélnék ugyan, de fölöslegesnek tartom, mert úgysem értenek meg, vagy lehet megértenek, de félek, hogy mégsem. Igen, vannak barátaim, kevés ugyan, de õszinte talán. Mindenki játszik egy szerepet, ahogyan én is. Csak én nem magamat rejtem el, hanem az érzéseimet. Megtanultam elrejteni õket. Ezáltal erõsebb lettem. Megtapasztaltam, hogy a magány akkor a legerõsebb, ha megpróbálunk harcolni ellene. Ha viszont nem veszünk róla tudomást, elgyengül... Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, hogy nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és minden szenvedés közül a magány a legrosszabb. Tanulj a tegnaptól, élj a mának és reménykedj a holnapban! Ne álmodd az életet, hanem éld az álmodat!
"Vehetsz házat, de otthont nem,
Vehetsz ágyat, de álmot nem,
Vehetsz órát, de idõt nem,
Vehetsz könyvet, de tudást nem,
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem,
Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem..."
"Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyûlöljenek - ne élj túlzó fénnyel. Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják..."

Kérek mindenkit tisztelettel, hogy ne nézzetek abszolút hülyének! :)
A minap egy régebbi videofelvételt néztem vissza (azt hiszem, az egyik Ace Ventura részt... :D) és ugye a régi kazettákon akad egy-két retro reklám, vagy műsor esetleg... Igen, a Viva tv ősére bukkantam, és az akkori "nagymenő" számok közül az egyik különösen megragadta a figyelmemet. Kicsit régimódi, kicsit nyögvenyelős... De ha jobban megvizsgálom és szemügyre veszem, a refrén hatalmas igazságtartalommal bír! :D
Szóval most tegyétek félre a régi, undorító nyálas-csöpögős szerelmes popszámok iránti ellenszenveteket és a kedvemért hallgassátok meg a számot, ha:
- Ismerős a Forever Alone életérzés
- Krónikus szeretethiányban szenvedtek (a másik nem részéről)
- És ha azt várjátok, mikor kerültök sorra Mr. Szerelem listáján... ;)
Jó szórakozást! :D

xoxo

Jó volt ez a négy napos hosszú hétvége... Annak ellenére, hogy nagyon is gyorsan eltelt, tökéletesen jó volt arra, hogy ráébresszen pár dologra; akár barátok, akár önmagam, akár mindenféle téren. Először is, arra jutottam: az embernek igenis nincs olyanja, hogy legjobb barát. Van, aki meghallgat, aki szeret, akivel elvagy, akivel ajándékot vesztek egymásnak, egyezik (vagy pont hogy nem) a véleményetek / ízlésetek, és akit te is viszont szeretsz, próbálod honorálni azt a sok jót, amit kölcsönösen egymásnak próbáltok adni. Mostanában - a jó időnek köszönhetően - sokat sétálok Maddie-vel, ami nagyon jót tesz mindkettőnknek, úgy érzem... Szeretem, hogyha vele vagyok, akkor csöndben a gondolataimba mélyedhetek; ha a fűben ülünk, ott ül mellettem és figyelmes tekintete egész idő alatt az enyémet fürkészi - mintha minden depressziós, pesszimista, reményvesztett szavam jelentene valamit számára - issza őket...
Vannak tehát olyan barátaim, akikben csalódtam, akiktől többet vártam... Nem kell, hogy ajnározzanak, arra ebben a műfajban nincs szükség...
Ha kell, mondja meg az igazat - ha fáj, akkor is - ne körülírja a dolgokat, és azt várja, hogy mindenre rábólintsak. Ja, és ne majmoljon. Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki reklámozza, hogy aaajjaj, így nincs stílusuk, úgy nincs stílusuk... Elárulok egy nagy titkot: neked sincs, ha így folytatod! Különösebben nem szeretném felhúzni magam rajta, de egy bizonyos ponton túl már nagyon idegesítő...
Szóval, talán ennyit a barátok témáról. 
A másik ez a kib*szott Forever Alone-ság. Kövezzetek meg, de One Direction-t is egyre sűrűbben hallgatok. Talán a fake friends-ek hozták ki belőlem, talán ez a magány - nem tudom... Nem, nem arról van szó, hogy beléjük estem, ők kerültek középpontba, semmi ilyesmi. Eleinte Mo. nem is ismerte őket, azóta már bugyihányó kispicsák sipítoznak a koncertjeiken... De a suliban már pár emberkével FA himnuszunk lett a What makes you beautiful - aztán jött a hullám, miszerint 5 búza srác semmi hanggal berobbant a köztudatba... Ebben az ominózus korszakban el is ment a kedvem tőlük. Színtiszta polgárpukkasztás ; jelenleg a környezetemben mindenki utálja őket, beleértve engem is, egészen eddig. Most ugyanis eljutottam arra a szintre, hogy igenis, meghallgatom őket. És igen, most büszke vagyok magamra: megint kilógok a sorból! ;)
Csak rájuk kell nézni: amilyen aranyos kis bociszemekkel tudják énekelni, hogy Ez az, ami gyönyörűvé tesz és hogy Benned megvan az a bizonyos EGY dolog... Még szép, hogy kicsit elrugaszkodom a valóságtól, elképzelem, milyen is lenne a lonely helyett together, és ha már valós személy nem is mondja - tőlük igenis jól esik ezt hallani / hallgatni. Nőből vagyok, kérem... Tudom, hogy ez nem mentség, de na. 
Igazából nem is akarok senkinek sem mentegetőzni - gondoljon mindenki, amit akar. És mégegyszer kihangsúlyoznám: nem lettem fan - még mielőtt beindulna az anyázás. :)
A harmadik dolog pedig a család és az iskola. Előbbiről csak annyit, hogy rohadtul fáj, amikor indokolatlanul piszkálnak és ok nélkül hoznak olyan helyzetbe, hogy kibírhatatlan lelkiismeretfurdalásom legyen. De mindegy. A ritka pillanatokban, amikor ez előfordul, megpróbálom összeszorítani a fogam, és tűrni, lenyelni minden rosszat. A suli pedig... Mindjárt év végi vizsgaidőszak, és nagyon nem tudok semmit. Olyan szinten, hogy... Tényleg semmit. De emiatt nem is akarok panaszkodni, külön fejezet kellene neki; csak megemlítettem, mint aktuális problémaforrást. Nyűglődéses állapotom minden lényeges tényezőjéről szót ejtettem, azt hiszem...
Most pedig zárom soraimat, és kívánok nektek további szép szünetet, ami még hátra van belőle... Holnapra pedig sok erőt és kitartást :)

x

Péééééééééééntek! ^^ Igazából, rettegtem ettől a naptól. Minden rossz tantárgy helyett kapott rajta. Emílteném is ugye az ominózus kémiát... Ámde engedjétek meg, hogy leírjam a röpcetelli 2 kicsinyke feladatát, amelyek közül az egyik felsőfokú kémia érettségi feladatsorban, a másik középszintűben szerepelt! ;)
1.) A borszeszégőben etanolt égetünk. 10 köbcentiméter etanol égésekor 212 kJ hó szabadul fel. Számolja ki az etanol képződéshőjét, ha ró= 0,789 kJ/köbcenti.
Ez még a könnyebbik feladat volt, a középszintes...
2.) A szervezetnek gyors energiapótlásra van szüksége, ezért gyakran eszünk banánt, szőlőcukrot. (C6H12O6)
Anna 2 db banánt, Aladár 1 csomag 100 grammos szőlőcukrot evett meg. Anna szerint Aladár több kalóriát fogyasztott, mint ő - Aladár szerint az állítás ellenkezője az igaz. Kinek volt igaza?
Ha:
1 banán 20 dkg, és 206 kilokalória. Egy kilokalória = 4,5 kiloJoule.
Írja fel a szőlőcukor égésének folyamatát!

Fincsi, mi...? :D Első hallásra azt gondoltam, hogy reménytelen... Aztán nem is volt olyan nehéz... Kapartam össze-vissza, mint ahogy azt kémia dolgozatok közben szoktam, nem gondolva arra, hogy milyen rossz jegy születik majd belőle... 
Húsz perc múlva szólt Kati néni, hogy adjuk be. Elég hamar készen lettem (elsőnek... :S), így nem az idő szűkössége miatt rettegtem, hanem amiatt, hogy a gyorsaság miatt biztosan elnéztem jópár dolgot... 
Megkértük, hogy azonnal nézzük át, mert a csoport legtöbbének borsóméretűre szűkült gyomra egyre kevésbé bírta a kiképzést...
Kiderült, hogy ÖTÖS(!) lett, és amikor ezt 64 éves, drága vegyészmérnök tancink bejelentette, két dolog futott át az agyamon: az ELÁJULOK és a FOGOK EGY MADARAT. :'D
Lényeg, hogy jól sikerült, és a pénteki tézé ennek tükrében máris sikerélménnyel indul... De azt ígérte, próbaérettségis és emeltes feladatokat is pakol bele, szóval... Hm... Péntek hajnalban is gyomorgörccsel utazom majd be Nyiregyre, úgy hiszem... :)
Legyetek jók, további szép hetet, kellemes hosszú hétvégét!

x